Kutyatermészet

Tudjuk-e alakítani kutyánk természetét, és ha igen, akkor mikor tehetjük meg.

Mindenek előtt tudatni szeretném a kedves olvasóval, hogy az itt leírtak elsősorban a negyven évi, a kutyákkal töltött időm alatt gyűjtött tapasztalataimon alapulnak. Természetesen ismereteim, melyek a kutyákkal kialakítandó kapcsolatomat megalapozták, időnként általam olvasott, és a "szakmában" elismert szerzőktől is származnak.

Tudjuk-e a kutyánk természetét formálni? A válaszom, ha kellően korán kerül hozzánk a kölyökkutya, rendelkezünk a kellő ismerettel és rátermettséggel, akkor igen, tudjuk formálni az alaptermészetét.

Ma már bőséges információ található a kutyák azon élettani szakaszairól, melyek a felnőtt állat idegrendszeri és alapvető viselkedési tulajdonságaihoz vezetnek. A magam részéről, a szakirodalmak szerint is részletezett, három szakaszt tartok meghatározónak a kutya természetének alakulása szempontjából. Ezeket, a szakaszokat, szokás együttesen „bevésődési” életszakaszként is emlegetni. A „bevésődés” esetünkben azt jelenti, hogy az ekkor szerzett jó és rossz tapasztalatok olyan mélyen bekerülnek a kutya tudatába, hogy végigkísérik egész élete során és ezen a későbbiekben már változtatni nem lehetséges. Látszólag lehetséges a „bevésődés” időszakában megszerzett információ elnyomása, de saját tapasztalataim szerint, ez csak felületesen érhető el. A felnőtt kutya számára ismeretlen és váratlan események bekövetkezése során a „bevésődés” időszakában szerzett tapasztalatok és tanultak fogják meghatározni a kutya reakcióját az eseményre. Fogalmazhatnék úgy is, hogy gyáva kölyökből sohasem lesz bátor felnőtt kutya.

Sokan úgy vélik, ha egy kutya gyáva vagy túl agresszív, akkor ezt a tulajdonságát a szülőktől örökölte. Véleményem szerint a kutya legfeljebb az idegrendszeri jó tulajdonságokat vagy rendellenségeket örökölheti a szülőktől, az alaptermészetét azt a "bevésődés" szakaszaiban tanulja. Az alaptermészetet meghatározó tanulás megkezdődik már a születés előtt az anyaméhben és folytatódik a megszületést követő 12 héten át. A vemhesség utolsó szakaszában a magzatok hallják a külső hangokat és zajokat, melyekhez hozzá is szoknak, továbbá érzékelik az anya reakcióit a külső eseményekre, amiből már tanulnak. Észreveszik, ha az anyjuk izgalmi állapotba kerül és jól érzik magukat amikor az anyjuk nyugodt. Időben, már a vemhesség alatt ügyelek arra, hogy az anya kutyát ne érhesse a számára olyan váratlan esemény, ami a kutya bizonytalanságához, esetleg megijedéséhez, vagy agresszív viselkedéséhez vezethet. Az almot illetve annak helyét úgy választom meg, hogy tekintettel legyek az előzőekben leírtakra. Úgy gondolom, már vemhesség időszakában nyomot hagy a magzatokban az anya viselkedése. A születést követő tizenkét hét, ami még nagyon fontos a kölykök természetének alakulásában, további két részből áll. Az első hat hétben az anyától való tanulás történik, ezért fokozottan gondoskodom az előzőekben leírt, „eseménymentes” körülmények biztosítására. A hatodik hét végén elérkeztünk azon élettani szakaszok végéhez, amikor még csak passzív módon tudtunk hatást gyakorolni a kölyökkutyák természetének fejlődésére. A hetedik és tizenkettedik hét közötti időszakban a kölyökkutyák figyelme jobban az ember felé fordul, és nagyobb érdeklődést mutat feléje, mint a saját anyjuk felé. Ebben az időszakban szoktatom hozzá a kölyköket, a fokozatosság elvét betartva, a kellemetlen zajokhoz, elkerülvén a felnőttkori zavarodott viselkedést például egy petárda hangja hallatán. Ekkor kezdünk el játszani velük, olyan eszközökkel, amit, sok felnőtt kutya fenyegetésként kezel, és gyakran agresszíven reagál rá. Ilyen eszköz például egy bot vagy egy nagyobb kartonlap darab. Folytathatnám a sort tovább, de nem teszem, mivel a leendő tulajdonosoknak többnyire nincs hatása ezen időszakokban a kölyökkutyára, mert azok még a tenyésztő birtokában vannak. A tenyésztő fellelősége, hogy a fentiekre mennyi időt és energiát fordít, és ez által milyen idegrendszeri tulajdonságú kutyákat add ki a kezéből. Amennyiben a leendő gazdi rendelkezik a megfelelő ismeretekkel és nyolchetes korában birtokba veszi kiskutyáját, úgy maga is részt vehet a kölyök megfelelő irányú alakításában. Magam is, ha mások almából vásárolok kiskutyát, igyekszem nyolchetes korában hazavinni és foglalkozni vele. Az eddigi kutyáim során, a nyolchetesen hazavitt kölykök esetében, sikerült mindig félelmet nem ismerő, megbízható és jól kezelhető felnőtteket nevelnem. A 12 hetesen hazavitt kölykök esetében az eredmény nagyon elmaradt az előzőekhez képest. Ezek a három hónaposan hozzám került kutyák, egyes események következtében, gyakran félénkek, bizonytalanok és megbízhatatlanok voltak. Kiszámíthatatlan viselkedésük és megbízhatatlanságuk, minden esetben, a kutya számára valamilyen váratlan és kellemetlen esemény következtében jelentkezett. Első kutyámat, egy Németjuhász kant, még tapasztalatok és mindenféle ismeret nélkül vásároltam, három hónapos korában. A kutya mint a vásárlás követően kiderült, az embereket kerülte, egy szólván félt tőlük. Egyébként minden egyéb tulajdonsága kiváló volt, de az emberektől való félelme szinte használhatatlanná tette. Ekkor kezdtem el kutatni a probléma megoldása iránt. Sok tanulás és próbálkozás ellenére sem tudtam megváltoztatni, egész élete során, a kutyám ezen rossz tulajdonságát. Okulásképen, hiába volt egy nagyon jó képességű, mindenre megtanítható, szép megjelenésű és jó anatómiai tulajdonságú kutyám, a természete folytán nem tudtam eredményes lenni vele. Megjegyezném, ez a Németjuhász minden más esetben nagyon bátran viselkedet, az embereken kívül semmi mással szemben nem mutatott még csak bizonytalanságot sem. Ma már biztos vagyok abban, hogy a "bevésődés" valamelyik szakaszában valamelyik embertől bántalom érte. Mint írtam, a nyolchetesen hazavitt kiskutyát a leendő új gazdi is alakíthatja, de azt tudni kell, hogy nem megfelelő hozzáértés hiányában, nagyon sok kárt tehet benne. Amikor kiskutyát vásárolunk, célszerű meggyőződni arról, hogy az alom a külvilágtól kellően elszigetelt körülmények közt van-e, továbbá kifaggatni a tenyésztőt, hogy mennyit és miként foglalkozott a kölykökkel. Próbaképpen, megkérhetjük, hogy hívja magához a kiskutyákat, csali élelem nélkül (ez, elégtelen foglalkozás esetén nem szokott sikerülni), vagy leejthetünk a padlóra egy kulcscsomót, megfigyelve miként reagálnak rá a kölykök. Azt már megjelenésünkkor megfigyelhetjük, hogy egy idegen láttán a kölykök érdeklődőek-e vagy visszahúzódottak. 8-12 hetes kölykök, nagyon érdeklődően kell, hogy viselkedjenek, még egy idegen irányába is. Sajnos ekkor nincs lehetőségünk 100%-ban jó eredményt kapni, de a nem kívánatos tulajdonságok egy részére fény derülhet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy egy kölyökkutya mindig vonzó, könnyen leveszi a lábáról az érdeklődőt és csábítóan hat egy rossz döntés megtételére. Ha jól „használható” és megbízható kutyát szeretnénk, mindig legyünk a kiskutya megfigyelésében következetesek, és ha csak kicsit is bizonytalanak érezzük magunkat a döntésben, abból az alomból ne vegyünk kutyát. A legbiztosabb, ha leinformálható, vagy inkább, a munkájáról általunk jól ismert tenyésztőtől próbálunk meg kiskutyát beszerezni. Sajnos nagyon sok tenyésztő csak a kutyák küllemi megjelenésével és pedigréjével foglalkozik, nem rendelkezik a kellő ismeretekkel, vagy nem szán rá időt, hogy a természetüket is formálja. Ezt bizonyítják a kiállítások is, ahol gyakran tapasztalhatjuk, hogy szép megjelenésű, jó anatómiai felépítésű kutyák nem tudnak eredményesek lenni, ugyanis félénken vagy agresszíven viselkednek, és ez által nem mutatják meg önmagukat. Amikor egy kiskutyát beszerzünk, tudnunk kell, hogy hosszú évek öröme vagy sok-sok kellemetlensége múlik a döntésünkön.